Sárgás-feketés, vastag, málló, letörő körmök
A kéz- vagy lábujjak körmein egyaránt kialakulhat gombásodás, de a panaszok sokkal gyakrabban fordulnak elő a lábujjak körmein. Vizsgálatok alapján a körömgombától szenvedő betegek mintegy fele fájdalmat, kellemetlen érzést tapasztal. A körömgomba (latinul onychomycosis) körülbelül minden 10. embert érinthet.
A lábkörmök az évek múlásával hajlamosak megvastagodni, de ha a köröm színe megváltozik, és sárga, sötétzöldes vagy fekete színű lesz, annak gomba is lehet az oka. Emellett a körömgomba esetén az érintett köröm körül lévő rész érintésre vagy nyomásra fájdalmas lehet, a köröm egyes részei letörhetnek, leeshetnek, és a körömágy körüli bőr kipirosodhat és viszkethet.
A körömgomba és a lábfej bőrének gombásodása együtt járhat
Sajnos a körömgomba-fertőzés könnyen elkapható. Nyilvános edzőteremben, sportlétesítményekben, uszodákban, strandokon, közös zuhanyozókban, egymás cipőjét, papucsát vagy körömápoló készletét használva bárki megfertőződhet. Időskorban, cukorbetegeknél, keringési problémával küzdő betegeknél, antibiotikumot tartósan szedőknél a betegség előfordulásának a kockázata az átlagosnál magasabb.
A körömgombáért felelős gomba ugyanaz, mint a láb bőrét fertőző gomba, amely bőrviszketést, égő érzést idéz elő a lábujjak között, illetve a talppárnákon. Nem véletlen, hogy a körömgomba az esetek több mint felében együtt járhat a láb bőrének gombás fertőzésével. Ha valakinek a lábfej bőrén gombásodása van, érdemes minél hamarabb kezelnie, hogy az ne terjedjen rá a körmökre, és fordítva.
A körömgomba nem gyógyul magától
Leszögezendő, hogy a körömgomba magától nem múlik el. Így tehát a tipikus tünetek esetén cselekedni kell, mégpedig minél hamarabb, megakadályozva azt, hogy a gombás fertőzés a köröm mélyebb régióiba, esetleg a többi körömre is átterjedjen, és a későbbiekben még nehezebben lehessen megszabadulni tőle.
A körömbomba kezelésére vény nélküli megoldások és – súlyosabb, kiterjedtebb esetekben – receptköteles készítmények is rendelkezésre állnak. A jelenlegi terápiás lehetőségek magukban foglalják a külsőlegesen és a szájon át alkalmazott gombaellenes készítményeket. A külsőleges készítmények kenőcsök, krémek, gélek, gyógyszeres körömlakkok, stiftek lehetnek. A szájon át szedettek általában tabletták vagy kapszulák.
A köröm gombás fertőzéseinek kezelésére (hacsak a fertőzés nem több körmöt jelentős mértékben érintő) elsődlegesen a külsőleges kezelés javasolt. A külsőleges kezelésnek a legfőbb előnye a szervezet egészét érintő mellékhatások minimalizálása. A helyileg (pl. körömlakként vagy kenőcsként) alkalmazott gombaellenes hatóanyagok általában nem jutnak be a vérkeringésbe, nem jutnak el létfontosságú szervekbe, így az ott okozott mellékhatások is rendkívül ritkák. A külsőleges kezelés a gyógyszerek kölcsönhatásainak elkerülése szempontjából is kedvező, főként az egyidejűleg többféle gyógyszert szájon át szedő betegek esetében; hiszen nincs szükség még egy gyógyszer pluszban való szedésére.
Könnyű elkapni, nehéz tőle szabadulni
A körömgomba kezelése nem könnyű feladat. Mivel a köröm megközelítőleg 100-szor vastagabb a bőr szarurétegénél, és körülbelül 25 egymáshoz szorosan illeszkedő réteg építi fel, nehéz rajta keresztüljuttatni a gombaellenes hatóanyagokat. A siker érdekében alkalmaznak a külsőleges kezelést megelőzően például áztatást vagy körömreszelést, illetve preferáltak a körömhöz tartósan és erősen tapadó készítmények, azaz a körömlakkok.
A körömgomba terápiája türelmet és kitartást igényel. A kezelés általában több hónapos, tipikusan 6-9 hónapon át tart. A gyógyszeralkalmazás idő előtti megszakítása gyakran a gombás fertőzés kiújulását eredményezi.
Ha valaki nem biztos a körömgomba „öndiagnózisában”, érdemes orvoshoz fordulnia; csakúgy, mint akkor, ha a 3-4 hónapos ecseteléses, lakkozásos vagy kenegetéses kezelések nem vezetnek látható eredményre.
(Forrás: Dr. Budai Marianna PhD szakgyógyszerész / Galenus )
„A tengerparti nyaralás árnyoldalai: ezekre a fertőzésekre érdemes figyelni” című cikk után külön figyelmet szenteltem az említett anyagban szereplő „Staphylococcus aureus”-nak, mely után több olvasó jelezte, hogy kíváncsi az „MRSA”-ra is, amiről korábban csak érintőlegesen szóltam. Ezért jöjjön most ez a baktérium és nézzük meg, miért is nevezik "szuperkórokozónak" és hogyan védekezhetünk ellene?
Ha már a múltkor szót ejtettem a fogfájásról és fejfájásról, következzen most a hasfájás, amire szintén ajánlott felkészülni, ha nyaralni indulunk – és „úgy egyébként is”. Ez a panasz bármely életkorban előfordulhat. Lehet enyhe, múló kellemetlenség, de akár súlyos betegség jele is. A has több szervet is magába foglal, ezért a fájdalom okának pontos megállapítása olykor nem egyszerű. Cikkemben bemutatom a leggyakoribb kiváltó tényezőket, a fájdalom csillapításának lehetőségeit, és azt is, mikor nem érdemes halogatni az orvosi vizsgálatot.
A fejfájás az egyik leggyakoribb panasz, mely kortól, nemtől függetlenül bárkit érinthet. Változó intenzitású és jellegű lehet: néha tompa nyomásként, máskor éles, lüktető fájdalomként jelentkezik. Bár legtöbbször ártalmatlan, néha komolyabb probléma tünete is lehet. Fontos megérteni, mi állhat a hátterében, és hogyan enyhíthetjük hatékonyan. Főként fontos ez most, ahogy egyre többen indulnak útnak, hogy megérdemelt nyári pihenőjüket élvezzék.
