E növény, s vadon termő fajai (a pompás ökörfarkkóró, a dúsvirágú ökörfarkkóró vagy a molyhos ökörfarkkóró) nagyon hasznosak (és gyűjthetőek), kivéve a lila virágú / lila porzójú / nagyon apró virágú fajok (például a lila ökörfarkkóró).
Az ökörfarkkóró már az ókori görög mitológiában is felbukkan: Zeusz édesapjának, Kronosz növényének tartották. A görögök úgy vélték, hogy ha e növény levelével bedörzsölik a kezüket, akkor távol tudják tartani magukat a rontásoktól. (Megjegyzem, hogy Odüsszeusz is az ökörfarkkóróval érte el, hogy Kirké varázsitala ne hasson rá.)
A szöszös ökörfarkkóró virágát és gyökerét is felhasználták az ókori emberek a gyógyításhoz görcsök, hasmenés, zúzódások és köhögés esetén, a leveleit pedig a gyulladt szemre helyezték, égési sérüléseket borítottak be vele.
Alkalmazása a középkorban sem szűnt meg: lázcsillapításra, hasmenésre, gyomorfájásra és köptetőként használták. Ezt kenték a kelésekre, sebekre, szemölcsre, ótvarra, aranyérre és hajhullás kezelésekor is e „csodaszerhez” nyúltak. Sőt, száraz szárát sem dobták el, hanem gyantába / faggyúba mártották, s világítottak az így készült „fáklyával”. (Innen ered a „királygyertya” elnevezés is.) Leveleiből pedig tökéletes kanócot készítettek olajmécsesekhez.
A XII. században Bingeni Hildegard (természettudós, apátnő, zeneszerző) a meghűlés, a mellkasi fájdalom és a köhögés esetén ajánlotta gyógymódként. Élete során többek között azt (is) kutatta, hogy milyen gyógyító ereje van a növényeknek. Életművéből ki kell emelni a Liber divinorum operum (világ- és embertan) című művét, melyet később az orvosképzésben is használtak! Az általa leírt receptek alapjául főként az ősi germán népies hagyományok szolgáltak.
Ha a magyarországi forrásokat nézzük: a Besztercei Szójegyzékben (1395 körül) olvashatjuk először az „eker fark” kifejezést. 1753-ban Carl von Linne (svéd természettudós, orvos és botanikus) jellemezte először egy művében a Verbascum thapsus-t. (1740-ben nevezték ki az uppsalai egyetem elméleti és orvostan tanárává, egy évre rá az anatómia és a gyakorlati orvostudomány professzorává, egy év múlva pedig már a botanikát is előadta. Ekkor kezdte alkalmazni a kettős nevezéktant a növények elnevezésére.)
A cikk teljes hosszában elolvasható az alábbi linkre kattintva:
https://fmc.hu/2022/01/29/kronosz-novenye-az-okorfarkkoro
Az alvászavar (nehezebb elalvás, éjszakai felébredések, túl korai ébredés) gyakran több tényező együttállásából alakul ki: rendszertelen napirend, késői képernyőhasználat, késői koffein, túl sok stressz, kevés nappali fény. Jó hír, hogy sok esetben már célzott alváshigiénés lépésekkel is érezhetően javítható az alvásminőség.
Az utóbbi években a bélflóra (pontosabban: bélmikrobiom) a közbeszédben is “immun-kulcsszó” lett. Nem véletlen: a bélrendszer és az immunrendszer szorosan együttműködik, a bélfal pedig egyszerre védelmi vonal, “szűrő” és aktív immunológiai szerv. Ettől még fontos tisztán látni: a probiotikum nem varázsszer, és nem “általános immunerősítő” minden helyzetre. Viszont bizonyos, jól körülhatárolt esetekben kifejezetten hasznos lehet – különösen antibiotikum után / antibiotikum mellett.
A téli ekcéma kifejezés alatt legtöbben azt értik, hogy a hideg hónapokban a bőr kiszárad, húzódik, viszket, kipirosodik, esetleg berepedezik, és a korábban is meglévő ekcémás hajlam (atópiás dermatitisz) látványosan fellángol.
