Valóban a reumás megbetegedések egyike. Nem gyulladásos ízületi elváltozás, hanem a porckopás felgyorsulásával függ össze, ami a porcsejtek megújulási képességének csökkenésével jár. Az artrózisban szenvedő betegeknél az ízületek fedő porc fokozatosan elvékonyodik, töredezetté válik, majd lassú folyamat során felszívódik.
Az igaz, hogy az artrózis gyakrabban fordul elő, ahogy öregszünk, de nem minden idős embernél jelentkezik. Egyes felmérések szerint egyébként az artrózisok mintegy 35%-a 40 éves kor előtt kezdődik.
Az artrózis valódi oka nem ismeretes, valószínűleg több tényező együttes hatására alakul ki, de az öröklődés szerepet játszhat benne. A manifesztálódás okai közé tartozhat többek közt a túlsúlyosság, sérülések (pld. többszörösen rosszul gyógyuló rándulások), mértéktelen erőkifejtés, túlzott megterhelés (nehéz munka, versenyszerű sportolás stb.).
A gerinc ízületi degenerációja – mely hátfájás formájában jelentkezik – a betegség leggyakrabban előforduló fajtája. Ezután következik a térd-, kéz-, váll-, csípő-ízületek artrózisa.
Minél több jele van a röntgenfelvételen, annál jobban fáj
A fájdalom nem mindig áll arányban a röntgenképen kimutatott eltérésekkel – különösen nem a csípő esetében. Az artrózis pld. nagymértékben zavarhatja a járást, miközben az elváltozás a röntgenképen kevéssé jelentősnek látszik. De ennek a fordítottja is igaz lehet: az ízületi bántalmat jelzi a röntgenkép, míg a beteg nem érez fájdalmat.
Ellenkezőleg: nem szabad „takarékoskodni” a mozgással, folytatni kell az addigi fizikai aktivitást, az izomtónus megőrzése érdekében. A rendszeres testmozgás egyúttal a betegség megelőzésének is egyik eszköze. Ideális mozgásformák: vízi torna, evezés, kerékpározás – azzal a feltétellel, hogy abbahagyjuk, amint a fájdalom jelentkezik.
A súlyvesztés enyhítheti a fájdalmat
És nem csak a túlsúlyosság által leginkább érintett térdízületi porc kopása esetében. Tanulmányok kimutatták, hogy fennáll a kapcsolat az obezitás és pld. az ujjak artrózisa, fájdalomérzete között is. Általánosságban az orvosok úgy értékelik, hogy egy 10%-os súlyvesztés mintegy 24%-al javítja az artrózisos beteg életminőségét.
Noha oki terápia még nem felfedezett, a tüneti kezelés során alkalmazott gyógyszerekkel (paracetamol, nem-szteroid gyulladásgátlók) eredményesen enyhíthető a fájdalom, és a betegség progressziója is lassítható. Erősen megoszlik a reumatológusok véleménye azonban a tekintetben, hogy az ízületi porc két alkotóelemét, a kondroitint és a glükózamint tartalmazó gyógyszerek mennyire hatásosak. Egyes tanulmányok szerint van, amikor csak placebohatást váltanak ki, mások pedig érzékelhető jótékony hatásukat emelik ki. Az viszont elismert tény, hogy többféle kezelés együttesen hozhatja a legjobb eredményt: a fellángoláskor a gyógyszeres kezelés mellett a mozgásterápia, gyógytorna, akupunktúra, gyógyfürdő mindenképp javít a betegek állapotán.
(Forrás: Galenus)
Az alvászavar (nehezebb elalvás, éjszakai felébredések, túl korai ébredés) gyakran több tényező együttállásából alakul ki: rendszertelen napirend, késői képernyőhasználat, késői koffein, túl sok stressz, kevés nappali fény. Jó hír, hogy sok esetben már célzott alváshigiénés lépésekkel is érezhetően javítható az alvásminőség.
Az utóbbi években a bélflóra (pontosabban: bélmikrobiom) a közbeszédben is “immun-kulcsszó” lett. Nem véletlen: a bélrendszer és az immunrendszer szorosan együttműködik, a bélfal pedig egyszerre védelmi vonal, “szűrő” és aktív immunológiai szerv. Ettől még fontos tisztán látni: a probiotikum nem varázsszer, és nem “általános immunerősítő” minden helyzetre. Viszont bizonyos, jól körülhatárolt esetekben kifejezetten hasznos lehet – különösen antibiotikum után / antibiotikum mellett.
A téli ekcéma kifejezés alatt legtöbben azt értik, hogy a hideg hónapokban a bőr kiszárad, húzódik, viszket, kipirosodik, esetleg berepedezik, és a korábban is meglévő ekcémás hajlam (atópiás dermatitisz) látványosan fellángol.
