A múltkor már tisztáztuk, hogy a látás úgy megy végbe, hogy a fény bejut a szembe a szaruhártyán és a pupillán keresztül. (A szemünkön látható fekete kör alakú nyílás a pupilla.) A kép áthalad a pupillán, a kristálylencsén, és utána fókuszálódik a retinán. (A szemünk színes része az írisz. Mögötte található egy kristálylencse, mely a közeli és a távoli tárgyakra való fókuszálást teszi lehetővé. A retina pedig egy olyan vékony réteg, amely több millió fotoreceptorból áll.)
A kép fejjel lefele fordul a szem hátsó részén. A fény eléri a szemfeneket, tovább fut a retina idegein, majd a kép megérkezik az agyba a látóidegek segítségével. Az agy feldolgozza az információt, s megfordítja a képet. Így már a „valóság” fog rögzülni.
A látásunk akkor tökéletes, akkor tudunk éles képet rögzíteni, ha a szaruhártya, a kristálylencse, a retina megfelelően tud „összedolgozni”. Ha nem valósul meg a közös munka, akkor a látásunk nem tökéletes. A probléma háttérben állhatnak persze genetikai okok is. (Ha valakinek szemüvegre volt szüksége kiskorától fogva, akkor valószínűleg a gyermekei szeme sem lesz tökéletes, és ők is korán kikötnek majd az optikusnál.)
Több tanács is vonatkozik arra vonatkozóan, hogy mit tegyünk / és mit ne tegyünk a látószervünk optimális működése érdekében. Fontos például a következetes táplálkozás. Étrendünket úgy kell összeállítanunk, hogy minél több A-, C- és E vitaminban gazdag étel szerepeljen benne.
Hogy jobban átlássuk a vitaminok szerepét, jöjjön egy kis rövid áttekintés a tápanyagokról, és az imént említett vitaminok „helyzetéről”:
A tápanyagokat két csoportra oszthatjuk: energiát szolgáltatók (kalorigének) és az energiát nem szolgáltatók (non-kalorigének). A kalorigének közé soroljuk a fehérjéket, zsírokat, szénhidrátokat. Ezek egyszerű cukorrá alakulnak. A non-kalorigének csoportja a vitaminokat, ásványi sókat, vizet tartalmazza.
A vitaminok olyan szerves eredetű anyagok, amelyeket a szervezetünk nem, vagy nem elegendő mennyiségben képes előállítani. Vagyis: kívülről jövő bevitelre van szükség ahhoz, hogy kielégítsük a velük kapcsolatos testi igényünket. Bár csak (viszonylag) kis mennyiségben (milligrammban mérhető) van szükség rájuk, mégis nélkülözhetetlenek. Meglehetősen specializált feladatok ellátásáért felelősek.
A vitaminokat fizikai oldékonysági tulajdonságuk alapján két nagy csoportra oszthatjuk: vízben oldódó és zsírban oldódó vitaminokra.
Vízben oldódnak a B-vitamin család tagjai, C-vitamin, P-vitamin. Ezek túladagolási tüneteket nem okoznak, ha a szükségesnél nagyobb mennyiséget fogyasztunk belőlük. Kellő mennyiségű folyadékfogyasztás esetén a vesénk kiválasztja a felesleget, így az a vizelettel távozik szervezetünkből.
A cikk folytatása elolvaható az alábbi linkre kattintva:
https://fmc.hu/2019/10/19/milyen-vitaminok-segitik-elo-a-tokeletes-latast/
Az alvászavar (nehezebb elalvás, éjszakai felébredések, túl korai ébredés) gyakran több tényező együttállásából alakul ki: rendszertelen napirend, késői képernyőhasználat, késői koffein, túl sok stressz, kevés nappali fény. Jó hír, hogy sok esetben már célzott alváshigiénés lépésekkel is érezhetően javítható az alvásminőség.
Az utóbbi években a bélflóra (pontosabban: bélmikrobiom) a közbeszédben is “immun-kulcsszó” lett. Nem véletlen: a bélrendszer és az immunrendszer szorosan együttműködik, a bélfal pedig egyszerre védelmi vonal, “szűrő” és aktív immunológiai szerv. Ettől még fontos tisztán látni: a probiotikum nem varázsszer, és nem “általános immunerősítő” minden helyzetre. Viszont bizonyos, jól körülhatárolt esetekben kifejezetten hasznos lehet – különösen antibiotikum után / antibiotikum mellett.
A téli ekcéma kifejezés alatt legtöbben azt értik, hogy a hideg hónapokban a bőr kiszárad, húzódik, viszket, kipirosodik, esetleg berepedezik, és a korábban is meglévő ekcémás hajlam (atópiás dermatitisz) látványosan fellángol.
