Mire gondolunk, amikor meghalljuk azt a szót, hogy méregtelenítés, avagy latin nevén detoxikálás? A túlzott alkoholfogyasztás során alkalmazott gyomormosás, a fagyálló folyadék megivása utáni dialízis vagy a gombamérgezéskor adandó infúziós kezelések adnak egy kis betekintést abba, hogy orvosi értelemben mit takar valójában a méregtelenítés. A méregtelenítést mint kifejezést a manapság divatos formájában használni pontatlan és nem célravezető.
Az ősi kínai gyógyászatig nyúlik vissza az az elképzelés, mely szerint a szervezetben felhalmozódó toxikus anyagok tehetők felelőssé a betegségek kialakulásáért. Sokan attól tartanak, hogy kemikalizált világunkban olyan egészségkárosító hatások érik őket, melyek túlterhelik szervezetüket.
Való igaz, hogy testünk nem képes semlegesíteni mindenféle káros anyagot, azonban a valódi mérgek eltávolítása csak orvosi beavatkozással oldható meg, melynek elmaradása életveszélyes állapotokat vagy akár halált is előidézhet. A jó hír az, hogy egy kis odafigyelés mellett nem leszünk kitéve olyan kémiai terhelésnek, mellyel természetes „méregtelenítőrendszerünk” ne tudna gond nélkül megbirkózni.
A májunk megállás és szezonalitás nélkül dolgozik azon, hogy a testünk számára felesleges vagy veszélyes vegyületeket maradéktalanul eltávolítsa. A májban zajló komplex enzimatikus folyamatok hatására ezek az anyagok olyan kémiai átalakulásokon mennek keresztül („metabolizmus”), amelyek lehetővé teszik azok vizelettel, esetleg széklettel történő kiürítését a szervezetből. A méregtelenítésre javasolt teakeverékek a májban zajló méregtelenítési folyamatot nem befolyásolják érdemben.
A teák összetevőit két főbb csoportba sorolhatjuk:
A vizelet mennyiségének növelése, illetve az emésztési panaszok enyhítése azonban nincs semmilyen kapcsolatban a májban lejátszódó biokémiai reakciókkal. Megjegyzendő továbbá, hogy a májunk által „előkészített” vegyületek fiziológiás mennyiségű vizelet és széklet esetén már maradéktalanul kiürülnek, a fentebb említett teák fogyasztása nem fog változtatni a végeredményen.
Az alábbiakban a méregtelenítő teakeverékek gyakori komponensei (és azok valós gyógyhatásai) kerülnek rövid bemutatásra a teljesség igénye nélkül. A vizelethajtó növények csoportjának jól ismert tagjai az aranyvesszőfű (Solidago virgaurea), a mezei zsurló (Equisetum arvense), a tarackbúza (Agropyron repens), valamint a lestyán (Levisticum officinale). Fogyasztásuk enyhe húgyúti fertőzések esetén indokolt, a gyakoribb vizeletürítés hatására ugyanis a kórokozó baktériumok nehezebben tapadnak meg a húgyutak nyálkahártyáján, valamint könnyebben „kimosódnak” a szervezetből.
A nagy csalán (Urtica dioica) szintén jól ismert vízhajtó, melynek gyökerét belsőlegesen jóindulatú prosztatamegnagyobbodás esetén (BPH) is szokták alkalmazni. A közönséges bojtorján (Arctium lappa), valamint a pitypang(Taraxacum officinale) mindkét csoportba besorolható, ugyanis vizelethajtó hatásuk mellett az emésztési problémákat is enyhítik.
A pitypang keserű íze révén reflexesen fokozza az emésztőnedvek elválasztásáért felelős szervek (pl. gyomor, máj, hasnyálmirigy) működését. A májműködés stimulálása alatt az epeelválasztás növelését, nem pedig a méregtelenítő enzimrendszerre kifejtett hatást értjük, a két dolog teljesen különálló kategóriát képvisel, nem összekeverendő egymással.
Az ánizs (Pimpinella anisum), az édeskömény (Foeniculum vulgare), valamint a borsosmenta(Mentha piperita) értékes illóolaj-tartalommal rendelkezik. Teaként elfogyasztva antibakteriális és görcsoldó hatásukból kifolyólag hatékonyan kezelhetők az enyhe emésztési rendellenességek, a puffadás és a teltségérzet.
Az ánizs és az édeskömény emellett a tejelválasztó teakeverékek gyakori komponense is. A citromfűből (Melissa officinalis) igen ízletes tea készíthető, hatóanyagai segítenek az emésztőtraktus görcseivel járó panaszok csillapításában. A levendulával, komlóval vagy macskagyökérrel kombinált citromfű alkalmas továbbá az idegi eredetű alvászavarok és nyugtalanság enyhítésére is.
A gyömbér (Zingiber officinale) méltán örvend nagy népszerűségnek; az enyhén csípős ízéért felelős tartalomanyagai igen kedvező hatással vannak az étvágytalansággal és emésztési zavarokkal küszködő betegekre. Talán kevésbé ismert, hogy a gyömbértea az utazási betegség során fellépő szédülést és hányingert is képes mérsékelni.
A máriatövis (Silybum marianum) hatásmechanizmusa alapján egy különálló kategóriát képvisel. Hatóanyaga a flavonolignánok közé tartozó szilimarin, melyet az orvosi gyakorlatban hepatitises májkárosodás, májcirrózis és gombatoxinokkal való mérgezés során alkalmaznak. A máriatövisből készült tea azonban nem rendelkezik májregeneráló hatással, ugyanis a szilimarin nem vízoldékony, ezért a teakészítés során nem fog kivonódni a növényből.
A fogyasztó, zsírégető hatással reklámozott teakeverékek összetevői nagyfokú átfedést mutatnak a méregtelenítő termékekben gyakran előforduló növényekkel.
A vizelethajtó teák fogyasztásakor valóban csökkenni fog a testsúly, azonban ez csak átmeneti siker; a tartós testsúlycsökkentéshez nem a szervezetben levő víz mennyiségét kell csökkenteni, hanem a zsírszövet arányából kell(ene) lefaragni. Szintén látszólagos eredményt lehet elérni a fodrosmályva (Malva verticellata), a szenna (Cassia senna, Cassia angustifolia), a kutyabenge(Rhamnus frangula) és a rebarbara (Rheum palmatum, Rheum officinale) teáival, melyek hashajtó hatásuk révén csökkentik a tápanyagok felszívódását, de a test zsírraktárait teljesen érintetlenül hagyják. Tartós alkalmazásuk ugyanakkor veszélyes is lehet: a szervezet ionháztartásának felborulása, egyes anyagok felszívódásának gátlása komoly következményekkel járhat.
A kiegyensúlyozott étrend (kevesebb kalória bevitele, mint felhasználása) és a rendszeres testmozgás szerepét semmilyen fogyasztószer nem tudja kiváltani.
Az anyagcserét fokozó teák, pl. a cikksorozatunkban korábban bemutatott zöld tea (teacserje – Camellia sinensis) hasznos kiegészítője lehet a testsúly csökkentésére tett erőfeszítéseknek, önmagában viszont csak arra elég, hogy lelkiismeretünket megnyugtathassuk vele.
Méregtelenítő, salaktalanító, zsírégető, fogyasztó, testsúlycsökkentő – csak pár példa a sok leleményes név közül, melyekkel a gyártók vonzóvá próbálják tenni termékeiket az emberek szemében. A fentebb említett gyógynövények hatásaikat tekintve egy sor betegség esetén eredményesen alkalmazhatók, sőt alkalmazandók! A reklámok hangzatos címszavaihoz azonban érdemes egészséges fenntartással viszonyulni, hiszen lehetséges, hogy mögöttük kevés tartalom rejlik.
(Forrás: Dr. Kúsz Norbert SZTE GYTK Farmakognóziai Intézet - PatikaMagazin)
„A tengerparti nyaralás árnyoldalai: ezekre a fertőzésekre érdemes figyelni” című cikk után külön figyelmet szenteltem az említett anyagban szereplő „Staphylococcus aureus”-nak, mely után több olvasó jelezte, hogy kíváncsi az „MRSA”-ra is, amiről korábban csak érintőlegesen szóltam. Ezért jöjjön most ez a baktérium és nézzük meg, miért is nevezik "szuperkórokozónak" és hogyan védekezhetünk ellene?
Ha már a múltkor szót ejtettem a fogfájásról és fejfájásról, következzen most a hasfájás, amire szintén ajánlott felkészülni, ha nyaralni indulunk – és „úgy egyébként is”. Ez a panasz bármely életkorban előfordulhat. Lehet enyhe, múló kellemetlenség, de akár súlyos betegség jele is. A has több szervet is magába foglal, ezért a fájdalom okának pontos megállapítása olykor nem egyszerű. Cikkemben bemutatom a leggyakoribb kiváltó tényezőket, a fájdalom csillapításának lehetőségeit, és azt is, mikor nem érdemes halogatni az orvosi vizsgálatot.
A fejfájás az egyik leggyakoribb panasz, mely kortól, nemtől függetlenül bárkit érinthet. Változó intenzitású és jellegű lehet: néha tompa nyomásként, máskor éles, lüktető fájdalomként jelentkezik. Bár legtöbbször ártalmatlan, néha komolyabb probléma tünete is lehet. Fontos megérteni, mi állhat a hátterében, és hogyan enyhíthetjük hatékonyan. Főként fontos ez most, ahogy egyre többen indulnak útnak, hogy megérdemelt nyári pihenőjüket élvezzék.
