Az Amerikai Kardiológusok Társaságának éves tudományos ülésén bemutatott tanulmányukban a szakemberek csaknem 14 ezer ember több mint két évtizedet felölelő egészségi adatait elemezték, ez az első és legnagyobb léptékű tanulmány, amely a szénhidrátfogyasztás és a pitvarfibrilláció közötti kapcsolatot mérte fel.
A pitvarfibrilláció a felnőttek körében a leggyakoribb szívritmuszavar. Ez olyan szívritmuszavar, amikor a szív nem ritmusosan húzódik össze, ezért a pulzus tapintásakor nem a megszokott lüktetés tapasztalható, hanem ritmustalan pulzálást lehet érezni. A betegségben szenvedők esetében ötszörösére nő a stroke kockázata és szívelégtelenség is kialakulhat.
A szénhidrát megvonása népszerű súlycsökkentő módszerré vált az elmúlt években. Az alacsony szénhidráttartalmú étrendek, köztük a ketogén, vagy az Atkins-diéta a fehérje fogyasztásra helyezi a hangsúlyt, korlátozva a cukor, a gabonák, gyümölcsök és keményítőben gazdag zöldségek – köztük a burgonya – fogyasztását.
“A szénhidrátmegvonás hosszú távú hatása még ellentmondásos, különösen ami a szív-és érrendszeri betegségeket illeti. A szívritmusra gyakorolt lehetséges hatásáról tanulmányunk azt jelzi, hogy ezt a népszerű súlycsökkentő módszert óvatosan szabad ajánlani” – idézte a Science Daily tudományos hírportál Csuang Hsziao-tungot, a kínai Szun Jat-szen Egyetem kórházának kardiológusát, a tanulmány vezető szerzőjét.
Az alacsony szénhidráttartalmú diéták összefüggenek a pitvarfibrilláció növekvő kockázatával, függetlenül attól, hogy milyen fehérjét vagy zsírt fogyasztanak a szénhidrátok kiváltására” – magyarázta.
A tanulmány 14 ezer résztvevője közül a vizsgált 1985-2016 közötti időszakban mintegy 1900-nél állapítottak meg pitvarfibrillációt. A résztvevőknek fel kellett jegyezniük, hogy naponta 66 különféle ételből mit és mennyit fogyasztottak. Ebből a Harvard egyetem táplálkozási adatbázisa alapján kiszámolták, mennyi szénhidrátot fogyasztottak és ez a napi bevitt kalória hány százalékát teszi ki.
Átlagban a résztvevők kalóriafogyasztásának a felét adták szénhidrátok. Az étrendre vonatkozó amerikai irányelvek szerint a napi kalóriabevitel 45-65 százalékának kell szénhidrátból származnia.
A kutatók három csoportra – alacsony, mérsékelt és magas szénhidrátbevitelre – osztották a résztvevőket. Az első csoport 44,8 százaléknál kevesebb, a második 44,8 és 52,4 százalék, a harmadik 52,4 százaléknál több kalóriabevitele származott szénhidrátból.
Az alacsony szénhidrátbevitel esetében volt a legvalószínűbb a pitvarfibrilláció kialakulása. Esetükben 18 százalékkal nagyobb volt az AFib kockázata, mint a mérsékelt és 16 százalékkal nagyobb, mint a magasabb szénhidrátbevitellel élőknél.
Csuang szerint ez számos okkal magyarázható. Az egyik, hogy az alacsony szénhidráttartalmú diétán élők kevesebb zöldséget, gyümölcsöt és gabonát fogyasztanak, amelyekről köztudott, hogy csökkentik a gyulladás kialakulását. Ezen ételek fogyasztása hiányában több pitvarfibrillációval kapcsolatos gyulladás léphet.
A másik magyarázat, hogy a több fehérje és zsír fogyasztása oxidatív stresszt okozhat, ami szintén összefügg a pitvarfibrillációval. Egy harmadik, hogy a szénhidrátmegvonás hatása növelheti a szív-és érrendszeri betegségek más formáinak kockázatát – mondta Csuang.
A kínai kutató kiemeltre, hogy kutatásuk összefüggést tárt fel, nem az okokat. Egy jóval nagyobb és színesebb etnikai összetételű újabb tanulmányra van szükség ahhoz, hogy megerősítsék ezt a kapcsolatot.
(Forrás: PatikaMagazin)
2021. szeptember 29.
