A beteg a vénás panaszaival jelentkezhet háziorvosánál csakúgy, mint a bőrgyógyászati, sebészeti, érsebészeti, belgyógyászati, nőgyógyászati, onkológiai vagy gerontológiai szakrendeléseken.
Kezelésében – attól függően, hogy kinél jelentkezik először a páciens – több út látszik járhatónak. A különböző kenőcsök, gyulladáscsökkentők javaslatától a sürgősen elvégzendő műtétig számos lehetőség áll rendelkezésre, mindezeknek az elváltozás kiterjedése, elhelyezkedése szabhat határokat.
Mik a legfontosabb tünetek?
A felületes vénák mentén piros bőr, fájdalom, nemritkán duzzanat jelentkezik. A beteg gyakran vizes ruhával napokon, heteken keresztül igyekszik otthonában gyógyítani „felületes trombózisát”, majd gyakran akkor keresi fel orvosát, amikor a fájdalmas vörös kötegezettség a combján végighaladva már a lágyékhajlatnál tapintható.
• A mindennapi gyakorlatban a lábszáron és a comb alsó harmadán megjelent elváltozásokra az első vizsgálat során kenőcsöket, jegelést javaslunk, s a végtag pólyázása mellett arra kérjük a beteget, hogy járkáljon (korábban bevett szokás volt, hogy a betegnek ágynyugalmat javasoltak, amellyel előidézték a mélyvénás trombózis kialakulását!).
• Kiterjedtebb, fájdalmas formáknál, vagy amikor a gyulladt köteg felső határa megközelíti a lágyékhajlati, vagy térdhajlati beömlést, sürgős műtét mellett döntünk.
A klinikai tünetek, a betegek panaszainak színes skálája ma sem változott az elmúlt évtizedekkel, évszázadokkal ezelőtt leírtakhoz képest.
A visszérgyulladást John Hunter már 1775-ben felfedezte, csakúgy, mint a tüdőembóliát.
A tapasztalatok már évszázadokkal ezelőtt azt mutatták, hogy a vénafal görcse folytán a fal elég szorosan rátapadhat a kialakult vérrögre, így lényegében megakadályozhatja annak tovaterjedését. Emiatt sokan úgy gondolták, hogy ebben a betegségben az embóliaveszély elhanyagolható.
Napjainkban is több helyen csupán egy bőrtünetnek, leginkább bőrgyógyászati elváltozásnak tartják, s ennek megfelelően kezelik, pedig komolyan kell venni a visszatérő problémák és a szövődmények miatt is.
Az átlagnépesség 3–11%-ában fordul elő, a nők körében valamivel gyakrabban, mint a férfiaknál, és az életkor előrehaladtával az előfordulása emelkedő tendenciát mutat.
(Írta: Dr. Nagy Imre sebész, érsebész főorvos / PatikaMagazin)
„A tengerparti nyaralás árnyoldalai: ezekre a fertőzésekre érdemes figyelni” című cikk után külön figyelmet szenteltem az említett anyagban szereplő „Staphylococcus aureus”-nak, mely után több olvasó jelezte, hogy kíváncsi az „MRSA”-ra is, amiről korábban csak érintőlegesen szóltam. Ezért jöjjön most ez a baktérium és nézzük meg, miért is nevezik "szuperkórokozónak" és hogyan védekezhetünk ellene?
Ha már a múltkor szót ejtettem a fogfájásról és fejfájásról, következzen most a hasfájás, amire szintén ajánlott felkészülni, ha nyaralni indulunk – és „úgy egyébként is”. Ez a panasz bármely életkorban előfordulhat. Lehet enyhe, múló kellemetlenség, de akár súlyos betegség jele is. A has több szervet is magába foglal, ezért a fájdalom okának pontos megállapítása olykor nem egyszerű. Cikkemben bemutatom a leggyakoribb kiváltó tényezőket, a fájdalom csillapításának lehetőségeit, és azt is, mikor nem érdemes halogatni az orvosi vizsgálatot.
A fejfájás az egyik leggyakoribb panasz, mely kortól, nemtől függetlenül bárkit érinthet. Változó intenzitású és jellegű lehet: néha tompa nyomásként, máskor éles, lüktető fájdalomként jelentkezik. Bár legtöbbször ártalmatlan, néha komolyabb probléma tünete is lehet. Fontos megérteni, mi állhat a hátterében, és hogyan enyhíthetjük hatékonyan. Főként fontos ez most, ahogy egyre többen indulnak útnak, hogy megérdemelt nyári pihenőjüket élvezzék.
